Elhunyt Soltész Gréta korábbi magyar válogatott atléta
27 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Soltész Gréta korábbi magyar válogatott atléta, többszörös utánpótlásbajnok gátfutó.
A gyászhírről csütörtök késő délelőtt számolt be a Magyar Atlétikai Szövetség – Soltész Gréta súlyos betegséget követően, január 28-án hunyt el.
Soltész Gréta sokszoros magyar bajnok volt utánpótlásszinten, a gátfutás mellett távolugrásban is nagy tehetségnek számított. A magyar válogatott színeiben részt vett a 2013-as EYOF-on.
Első egyetemi évében diagnosztizáltak nála daganatos betegséget, amivel hat és fél éven keresztül küzdött. Aktív maradt, többek között tavaly részt vett a MOB Fiatal sportvezetők programjában.
Soltész Grétáról korábbi ócsai edzője, Spák József emlékezett meg, ebből idézünk:
„Teltek az évek, jöttek az eredmények, a bajnoki címek, a korosztályos válogatottság, az EYOF-szereplés – sorolhatnánk. Neki azonban mindig a teljesítmény számított. Többször előfordult, hogy egy verseny megnyerése után is elégedetlen volt önmagával. A maximalisták már csak ilyenek.
Tény, hogy felnőttként nem vált igazán eredményes élsportolóvá. Másra helyeződött a hangsúly: a tanulásra. Ott is a maximumot akarta hozni – és hozta is.
Első egyetemi éve alatt derült ki, hogy beteg. Hat és fél éven át küzdött. Mi történt ez alatt a hat és fél év alatt? Kapott körülbelül 120 (!) kemoterápiás kezelést, átesett több műtéten, mégis: megszerezte a diplomát jeles minősítéssel és dékáni dicsérettel. Két nyelvvizsgát tett, szakmai versenyeken vett részt. Elvégezte a kulturális rendezvényszervezői tanfolyamot, egy szépírás-kurzust, majd egy műszempilla-építő tanfolyamot is, mert a külsejére mindig sokat adott. Már nagybeteg volt, amikor sikeresen részt vett a MOB Fiatal Sportszervezők Programjában. Mindezt úgy, hogy közben folyamatosan dolgozott, nélkülözhetetlen rendezvényszervezőként.
Azzal, hogy mindezt ilyen részletesen elmondtam, kettős a célom. Egyrészt szeretném, ha Ő ott fent elmosolyodna, és csak annyit kérdezne: „Miért, hát ezt így kell! Nem?”
Másrészt szeretném megosztani főként a fiatalokkal Gréti egyik utolsó, fontos mondatát, amelyet az édesanyjának mondott egy közös utazásuk alkalmával:
„Látod, anya, az élet nem kegyes, nem könnyű… de látod, milyen szép!?”
Amikor úgy érezzük, hogy túl sok, hogy nehéz, hogy kibírhatatlan… jusson eszünkbe Gréti. Vegyünk egy mély levegőt, fogadjuk el, hogy „nem kegyes, nem könnyű” – és menjünk tovább még nagyobb elszántsággal.
Ő ezt várja tőlünk.
És olyankor mosolyog.”
(atletika.hu)
