Kós Hubert a jövőben is az Egyesült Államokban készülne

Tanulmányai végeztével is az Egyesült Államokban, Bob Bowman irányítása alatt tervezi folytatni pályafutását Kós Hubert, olimpiai bajnok úszó.

„Ameddig úszom, itt fogom tenni, mert nincs ennél jobb csapat a világon” – mondta az M4 Sportnak adott interjújában a Texas egyetemen készülő 22 éves magyar sportoló, aki idén egy NCAA-győzelemmel kezdett, ahol őt választották a legjobb férfi versenyzőnek.

Nyáron a szingapúri világbajnokságon pályafutása során másodszor aranyérmet nyert 200 méter háton, 200 méter vegyesen harmadik lett, az őszi rövidpályás világkupa-sorozatban pedig mindhárom állomáson megnyerte a hátúszó számokat, 100-on és 200-on pedig egyaránt világcsúcsot ért el.

Mint megjegyezte, a legszebb emléke a 200 méter vegyesen elért harmadik hely, hiszen két texasi csapattársával, a négyszeres olimpiai bajnok francia Léon Marchand-nal és az amerikai Shaine Casasszal együtt állhatott fel a dobogóra, az úszósportban pedig ilyen nagyon ritkán fordul elő.

„Tavaly hét napot pihentem az olimpia után, és az nagyon kevés volt, úgyhogy most húsznál több napot pihentem, és igen, ez a két-három év nagyon hosszú volt. Magyarországon ahhoz szoktam hozzá, hogy két hetet kapunk karácsonykor, nekünk meg kint Amerikában akkor vannak a legnehezebb edzések, úgyhogy ezek sem voltak korábban, de érzem, hogy ez nagyon kellett és örülök neki, mert így fejben ki tudtam pihenni magam.”

Elárulta, sikerei ellenére az Egyesült Államokban többnyire nem ismerik, ám ő ennek örül, mert így sokkal inkább tud fókuszálni. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, ezzel például a szupersztár edzőtársa, a négyszeres olimpiai bajnok Léon Marchand is így van.

„Az ázsióm azért nem nőtt, mert Amerika hatalmas ország és ott annyi ember van, hogy egyszerűen vannak, akik nem is néznek sportot vagy teljesen mást néznek. Leginkább az amerikaifutball, a baseball és a kosárlabda kedvelt, van ott minden. Nem biztos, hogy egy magyar úszót fognak nézni, aki ott edz kint, és ez nem is érdekli őket, és ez így van jól szerintem. Meg nekem nagyon jó, hogy amikor kimegyek, nem vagyok senki, tudom csinálni a dolgomat és azt, amit kell, el tudom végezni a munkát, amit el kell végeznem ahhoz, hogy jobb legyek. Marchand-nál is ez van, ő is kimegy és nem tudják, ki ő.”

Mit mondana a fiatalabb, 2022-es önmagának, aki épp Amerikába készül?

„Olyat nem mondanék, hogy jobban figyeljen bármire. Lehet, hogy egy picit a kondira, hogy legyek erősebb és gyorsabb, de ezt fel kellett építenem. De arra a legelső edzésemre emlékszem még, ami a yardos medencében volt: egyszerűen nem tudtam beérni az indulási időkre, nagyon szenvedtem, akkor gondolkoztam azon, hogy haza kéne mennem, mert ez nem nekem való, hogy be sem tudok érni az indulásra, nem tudom, hogy működik ez a rövid medence. De szerencsére mentem tovább.”

Kósnak még három féléve van hátra az egyetemből, az úszásban ugyanakkor már csak egy éve

„A tanulás most jól megy, még van három szemeszterem, az azt jelenti, hogy ezt a félévet kihagyom, és azért van még három. Az NCAA-ben szenior vagyok, és az lesz az utolsó évem, az utolsó bajnokságom majd márciusban lesz, de utána az iskola még ott van egy évig. Kicsit furán működik, de jó lesz, hogy még van egy év az iskolából, mert nem csak az úszásra fogok fókuszálni, mikor vége van a bajnokságnak, hanem lesz dolog, amit nap közben csinálhatok, hogy kicsit dolgozzam az agyam is az úszás mellett.”

Még azt sem fogta fel, hogy olimpiai bajnok lett, mint ahogy azt sem, hogy sok fiatal számára immár példakép. Kós Hubert viszont próbál megfelelően viselkedni a medencén és azon kívül is – akárcsak Cseh László, aki az ő példaképe volt.

„Furcsa nagyon. Nehéz ezt felfogni, hogy olimpiai bajnok vagyok, másrészt, hogy valakinek a példaképe vagyok. Mindig nekem voltak példaképeim, én néztem fel az úszókra, Laciékra, most meg mások néznek fel rám. Nagyon sokat számít, hogy úgy kell viselkednem, hogy a gyerekeknek példát kell mutatnom, és remélem, jó példát is mutatok, amit tanultam a Laciéktől elnézve. A viselkedésüket próbálom én is átvinni, szerintem ő tökéletes példa volt mindenkinek. Próbálok ugyanolyan lenni, mert lehet, hogy befolyásolni tudok olyan gyerekeket, akik a következő években ott lehetnek az olimpián, a dobogón, úgyhogy nagyon igyekszem olyan lenni, hogy jó példát mutassak. De nyilván amikor kimegyek Amerikába, akkor ez eltűnik teljesen és ugyanolyan vagyok, mint előtte, nem kell ezzel foglalkoznom igazából.”

Az elvárásokról kijelentette, nem szeretné, ha más fogalmazna meg bármit vele szemben, ezalól természetesen kivételt képez az edzője, Bob Bowman. Ő saját maga felé támaszt célokat, amiket folyamatosan próbál elérni.

„Azt gondolná az ember, hogy igen és nekem izgulnom kell mondjuk, hogy érmet szerezzek, mert nincs aranyunk, de sokszor próbálom a saját céljaimat elérni és motivációmat keresni, mert nem akarom, hogy más mondja meg nekem, mit csináljak. Nyilván Bob megmondhatja, de rajta kívül senki, hogy mit ússzak, milyen időt, hanyadikként. Ha belülről jön, akkor az nem egy teher, hanem egy cél, és ha kívülről jön, akkor teher. Én sosem szeretném ezt a külső terhet magamra pakolni, mert tudom, hogy akkor rosszabbul fog menni és sikerülni, úgyhogy én élveztem az egész vébét. Nyilván nehéz volt, sok számot úsztam. Ha nem nyerek, akkor sem az van, hogy veszítek, hanem az, hogy tanulok, mert én ebből tényleg sokat tanultam és nem ez lesz a fő versenyem, hanem a 2027-es világbajnokság és a 2028-as olimpia”

– vélekedett, majd hozzátette, nagyon pozitívan élte meg a világbajnokságot, a száz hát kapcsán pedig kijelentette, nagyon motiválja őt, hogy tovább javuljon benne.

Kós az egyetem után is maradna az Egyesült Államokban, mivel szereti a csapatát, s reméli, hogy amíg úszik, a jelenlegi társakkal folytatja

„Úgy tervezem, hogy így legyen, ezért is cseréltem ki a vízumom, hogy ott maradhassak, amikor vége az iskolának. Azt látom magam előtt, hogy amíg úszom, abban a csapatban fogok úszni, mert nincs ennél jobb csapat a világon. Azt gondolom, azért akarom most inkább ezeket a határokat feszegetni, és azért is akartam a vébén mindenen elindulni, hogy inkább a 2027-es világbajnokságot és a 2028-as olimpiát lőjem be, hogy ott már le legyen tisztulva a programom és tudjam pontosan, mit kell úsznom, miben van esélyem, és ezt még a jövő évi Eb-n is ki tudom próbálni. De muszáj volt egy világbajnokságon is kipróbálni, mert azért egy vébé az nem Eb. Az olimpián is úsztam több számot, de duplát még nem próbáltam ki, ám ott sem lehet nagyon kísérletezni, hanem úgy kell oda mennem, hogy tudom, milyen számokat fogok úszni és reméljük, hogy 2027-re és 2028-ra már be lesz lőve, hogy tudjuk, mit kell, és remélhetőleg több aranyéremért fogok harcolni.”

Forrás: M4 Sport