Akárcsak 2012-ben, Londonban és öt éve Rio de Janeiróban, a tokiói olimpián is Szilágyi Áron nyerte a férfi kardozók egyéni versenyét, és a triplázással sporttörténelmi tettet hajtott végre.

Szilágyi Áronon kívül eddig négy nagyszerű elődjének – Fuchs Jenőnek, Kárpáti Rudolfnak, a szovjet Viktor Krovopuszkovnak és a francia Jean-Francois Lamournak – sikerült megvédenie a címét férfi kardban, de egyéniben a triplázás eddig még senkinek nem jött össze. Sőt, a férfiaknál a többi fegyvernemben sem akadt még olyan, aki ugyanabban a szakágban háromszor győzött volna az egyéni versenyben.

Szilágyi a venezuelai José Quintero és az iráni Mojtaba Abedini 15-7-es legyőzésével kezdett szombaton, majd a negyeddöntőben az ugyancsak iráni Ali Pakdamant verte 15-6-ra, a legjobb négy között pedig a georgiai Sandro Bazadzét nagy küzdelemben, 15-13-ra. Samele a kínai Hszü elleni 15-12-es siker után az iráni Rahbarit 15-7-re, honfitársát, Berrét pedig 15-10-verte. Az elődöntőben a dél-koreai Kim Jung Hvan ellen 6-12-ről fordított 15-12-re. Az olasz csapat tagjaként olimpiai bronzérmes és többszörös világbajnoki ezüstérmes volt, egyéniben azonban eddig nem volt kiemelkedő eredménye.

hirdetés

A nap utolsó mérkőzését a világranglistán negyedik Szilágyi kezdte jobban

Pillanatok alatt 3-0-ra elhúzott, s bár a rivális ekkor szépített, a magyar vívó könnyedén adta az újabb tusokat, és 7-1-es vezetésre tett szert. Samele ekkor feléledt, sikerült 7-5-re szépítenie, de a pihenő előtti utolsó találat ismét Szilágyié volt (8-5). A szünet után újabb egylámpás magyar találatok következtek, miközben a lelátóról felváltva harsant fel a „Gyerünk, Áron!” és a „Forza, Luigi!” biztatás. Az olasz 12-5-nél aztán megpróbált ismét bravúrt bemutatni, de ezúttal csak két találatra futotta az erejéből, egyenlíteni és fordítani nem tudott.

Szilágyi a győztes tus bevitele után diadalittasan emelte magasba a karját, és előbb összeölelkezett edzőjével, Decsi Andrással, majd egy magyar zászlót a feje fölé emelve ünnepelt, miközben a maroknyi magyar tábor éltette.

A reggelinél elfelejtettem meginni a szokásos kávémat

Szilágyi Áron a győztes tus bevitele után diadalittasan emelte magasba a karját, és előbb összeölelkezett edzőjével, Decsi Andrással, majd egy magyar zászlót a feje fölé emelve ünnepelt, miközben a maroknyi magyar tábor éltette.

“Rengeteg kétségem volt a nap előtt, az éjszaka közepén két órát fenn voltam, a reggelinél pedig elfelejtettem meginni a szokásos kávémat. Elég furcsa állapotban érkeztem a csarnokba, de aztán előbb-utóbb minden a helyére került. A kávémat is megittam, az első ellenfelemen is túljutottam, és utána egyre jobban ment a vívás”

– nyilatkozott a magyar újságírók gyűrűjében a régi-új olimpiai bajnok.

“Azt még fel kell fognom, hogy mit csináltam ma, hogy háromszoros olimpiai bajnok lettem egyéniben. Nem gondolom, hogy én vagyok a sportág legnagyobb legendája, de természetesen nagyon büszke vagyok arra, amit ma, illetve az elmúlt kilenc évben elértem.”

Szilágyi hozzátette: vannak még címek, amiket még meg lehet szerezni, de ezzel egyelőre most nem foglalkozik, hanem megünnepli a legfrissebbet.

A 31 éves, immár háromszoros olimpiai bajnok versenyző a magyar vívósport 38. ötkarikás aranyérmét, egyben a tokiói magyar küldöttség első dobogós helyét szerezte meg.

Salim Omar ötödik helyével megismételte nagybátyja sydneyi teljesítményét

Az áprilisban Európa-bajnok Salim Omar 46-16-ra kikapott a tekvondósok 58 kilogrammos kategóriájának bronzmérkőzésén a tokiói olimpián, így ötödikként zárt

A 18 éves magyar versenyző – akinek apja, Salim Gergely Tanzániában született, majd 1992-ben dán színekben olimpiai bajnok lett – szombaton a világbajnoki címvédő Dzsang Dzsunnal csapott össze.

A dél-koreai rivális fizikális fölényben volt azáltal, hogy jóval magasabb Salimnál, akinek így nem sikerültek a támadásai. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy sok rúgási kísérlete után földre került, amiért egy pont jár az ellenfélnek, ráadásul olyan hibának számít, amiből ha összejön tíz, akkor leléptetik. Az első két perc után úgy vezetett Dzsang 12-6-ra, hogy öt büntetése volt már Salimnak.

A folytatásra – vélhetően emiatt – elbizonytalanodott a mindössze harmadik felnőtt versenyén szereplő tekvondós, aki az Eb-n 54 kilóban, majd a kvalifikációs viadalon az olimpiai programban szereplő 58 kilóban is diadalmaskodott. Ebben a periódusban a pályafutása során mindössze két vereséget számláló Dzsang sorra találta el testrúgásokkal Salimot, de párszor a fején is, miközben válasz alig érkezett.

A második menet után 38-15 volt az állás, de az éremcsatákon a húszpontos különbség már nem jelenti a meccs végét. Ennek ellenére a záró felvonás már csak formalitás volt, ekkor egyik fél sem erőltette az akciókat, így végül 46-16-ra győzött az esélyesebb Dzsang.

“Kemény mérkőzés volt, amelyen mindent kiadtam magamból. Vegyes érzéseim vannak, mert kicsit szomorú vagyok, de felemelt fejjel távozhatok. Legközelebb jobb lesz”

– mondta a csata után Salim Omar, aki szerint az ötkarikás játékokon nincs könnyű meccs, mert minden súlycsoportban a legjobb 16 versenyez, de neki különösen nehéz volt, mert ellenfelei egyértelműen tapasztaltabbak voltak.

Salim az MTI kérdésére úgy válaszolt, elsősorban a magasságbeli különbség okozta, hogy folyton földre került a támadási kísérletei után. Hozzátette, az 54 kilósok között szokott szerepelni, ott többnyire vele azonos magasságú riválisokkal találkozik, itt viszont szokatlan volt számára az ellenfelek csípőmagassága.

“Saját magam voltam a legnagyobb ellenfél” – felelt egyértelműen arra, hogy az őt nyolcaddöntőben legyőző, később aranyéremig menetelő olasz Vito Dell’Aquila vagy a súlycsoport legjobbjának számító Dzsang volt a nehezebb ellenfél.

Edző édesapja, a sportág korábbi klasszisa szerint ezúttal technikai hibák jellemezték fia teljesítményét, ezért esett el sokszor. Megjegyezte, ez nemcsak a bronzmeccsen volt így, hanem ott csúcsosodott ki.

“Nem tudtuk a támadásokat átbeszélni a szünetben, mert azt kellett tudatosítani benne, hogy nem kaphat több büntetést. Ezen mindenképpen dolgozni kell a jövőben” 

– mondta a bronzmérkőzésről Salim Gergely, aki szerint fia mellett a dél-koreai sem a legjobb napját fogta ki, amit az mutat, hogy elszenvedte pályafutása második vereségét. 

“Jövőre a világbajnokság lesz a legfontosabb verseny. Azt látni kell, hogy Omar csak jobb lesz, még rengeteget fog fejlődni, és a súlycsoportba is bele kell még erősödnie” – tette hozzá.

Ezt megelőzően egyetlen magyar tekvondós szerepelt olimpián, méghozzá Salim Omar nagybátyja, Salim József, aki a 2000-es, sydneyi játékokon szintén ötödik lett.

Salim legyőzőjnek a nyakába került az arany

A nyolcaddöntőben Salim Omart legyőző olasz Vito Dell’Aquila nyerte a férfi tekvondósok 58 kilogrammos súlycsoportjának küzdelmeit szombaton a tokiói olimpián.

A 20 esztendős versenyző a fináléban a tunéziai Mohamed Khalil Dzsendubit győzte le 16-12-re.

Férfi 58 kg, olimpiai bajnok:

Vito Dell’Aquila (Olaszország)
2. Mohamed Khalil Dzsendubi (Tunézia)
3. Dzsang Dzsun (Koreai Köztársaság) és Mihail Artyamonov (Orosz Olimpiai Bizottság)
5. SALIM OMAR

Női 49 kg, olimpiai bajnok:

Panipak Wongpattanakit (Thaiföld)
2. Adriana Cerezo Iglesias (Spanyolország)
3. Abishag Semberg (Izrael) és Tijana Bogdanovic (Szerbia)

(MTI)