Elhunyt Petrov Anatolij mesteredző
Nyolcvanhat esztendős korában elhunyt Petrov Anatolij mesteredző – aki a pécsi uszodában eltöltött évtizedek során nagyszerű úszók sorát nevelte fel. A keze alól került többek között Jakabos Zsuzsanna és még a most beérő Jászó Ádám is, valamint honi sport történetének két kiemelkedő paralimpiai bajnoka, Pásztory Dóra és Sors Tamás.
Petrov Anatolij 1968-ban szerezte meg a diplomáját a Moszkvai Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Ezután a Vlagyimiri Tanárképző Főiskolán tanított, itt ismerkedett meg leendő feleségével, aki történetesen magyar volt: Mátrai Judit. 1976-ban összeházasodtak, gyerekek is születtek (négy!), ám a mama otthon tudott munkát találni, így egy ideig egymástól távol éltek.
„Szomorúak voltak, a feleségem is, a gyerekek is, hogy messze vagyok. Nem akartam, hogy szomorúak legyenek, ráadásul ott kinn nem kaptunk lakást, úgyhogy a kérdés eldőlt: én költöztem ide 1981-ben. Otthagytam mindent, két bőrönddel jöttem, tele voltak könyvekkel, meg kaptam annyi pénzt, hogy abból tudtam egy tévét venni”
– emlékezett vissza élete legnagyobb döntésére Petrov Anatolij.
Egy ideig ama bizonyos tévét nézte, elsősorban a jugoszláv adást, mert abból legalább értett valamit – ám egy hét után munkába állt, hiszen a megélhetés még a nyolcvanas években is nagy úrnak számított. Először a gyerekek óvodájában nézett szét, mert hallotta, van ott egy medence – bár üresen állt.
„Nagyon fontos, hogy egy kisgyerek biztonságosan megtanuljon úszni. Amikor a kertvárosi 3-as számú óvodában megláttam, hogy üres a medence, megkérdeztem, lehet-e bele vizet tenni. Lehetett. Onnantól kezdve klasszikus vízhez szoktatást végeztünk az ovisokkal. Aztán 1984-ben kész lett az ANK uszodája, és én azóta ott dolgozom. Összesen talán ha egy hónapot nem voltam azóta a medence partján” – emlékezett vissza a kezdetekre.
1984-ben alakult meg az ANK Úszóklub, amit valóban nulláról kezdett felépíteni Petrov Anatolij.
„Kevesen voltunk, kisebb versenyeken indultunk, emlékszem, arra gondoltam, hogy ha egy megyei versenyen egyszer megcsípünk egy harmadik helyet, már elégedett leszek. Aztán szerencsére ennél kicsit jobb eredmények is jöttek…”
Nem a stopper a főszereplő
„Nálunk nem az eredmény hajszolása a cél. A tehetségeseknél az majd úgyis jön magától. Mi minden gyereket megtanítunk szépen és jól úszni, az edzéseken időket nem is igen szoktunk mérni. Nem a stopper a főszereplő, és nem is osztogatok olyan parancsokat, utasításokat, amiről a gyerek nem tudja, miért van rá szüksége. Akármilyen kicsik, önálló lények, és én azt akarom, hogy legyenek saját gondolataik, tudják, mit miért csinálnak. Teljesíteni a versenyen kell, de ott sem mindenáron. A jutalmazást is fontosnak tartom, ezért egyebek mellett minden győzelmet egy-egy százassal is honorálok saját zsebből. Teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy gyerekeket ’széthajtanak’ a jobb eredmény elérése érdekében.”
Az utánpótlás-nevelésben megcsontosodott hagyományokkal minimum szembement Petrov Anatolij szemlélete – az idézet egyébként egy 1991-es interjúból való (csak hogy el tudjuk helyezni a jutalomszázasok értékét), amikor a szűkebb pátriáján, a pécsi Nevelési Központ aprócska uszodáján túl még senki sem ismerte a nevét.
Harminc évvel később viszont már nem csupán a baranyai megyeszékhelyen tudták, ki is az a Tolja bácsi, akinek aztán a megújult komplexum 2020-ban, a mester 80. születésnapján felvette a nevét.
Forrás: MÚSZ
